Alvászavarok

A Kalász Klub az Egészségért előadássorozatának témája: Ki mint veti ágyát…

Az alvás és annak zavarai önálló területet képeznek az idegtudományokon belül. A különféle alvászavarokkal küszködő páciensekkel a neurológusok foglalkoznak.

Az alvás szerepe és pontos oka még nem teljesen tisztázott. Az alvás látszólag egyetlen folyamatos, passzív jelenség, de a tudományos vizsgálatok bebizonyították, hogy valójában bonyolult folyamatok összessége, melyek során viszonylag szabályos fázisok váltogatják egymást. Az alvás tehát az agy aktív, módosult működésű állapota. A kutatók az agy által kibocsátott elektromos hullámok alapján az alvási periódust két alapfázisra, az ún. paradox alvásra és a lassú hullámú alvásra osztják

A paradox alvás (REM) alatt az izmok alapvetően ellazulnak, de jellemző e fázisra a szemgolyó gyors mozgása. Ennek alapján az angol rapid eye movement kifejezés (’gyors szemmozgások’) kezdőbetűi után REM fázisnak is nevezik. Ez a szakasz az alvás egyik legizgalmasabb jelenségének, az álmodásnak az ideje.

A lassú hullámú alvás (non REM) során az izmok egyre inkább ellazulnak, a szemek nyugalomban vannak.

Egy ciklus időtartama mintegy másfél óra, egy éjszaka folyamán pedig 5-6 alvási ciklus ismétlődik.

Az ember alvásigénye életkorok szerint, de egyénenként is változik. Időskorra felületesebb lesz az alvás, megromlik a minősége. Nappal, délután 2-3 óra között fokozódik az alváshajlam.

Az egészséges felnőtt a nap 1/3-át tölti alvással. Az alvásigény természetesen egyénenként változó. Van, akinek 4-5 óra pihenés is elegendő ahhoz, hogy felébredve frissnek és kipihentnek érezze magát, másoknak mindehhez 8-10 óra alvás szükséges. Alvásunkat, elalvási és ébredési időnket az agyunkban elhelyezkedő belső biológiai óránk szabályozza. Egyes emberek korán kelő típusok, őket pacsirta,mások későn fekszenek őket, viszont bagoly típusúnak mondja a magyar nyelv.

Alvászavarról beszélünk, ha az alvás mennyisége, minősége vagy időzítése olyan mértékben változik meg, hogy már nem elégíti ki a szervezet igényeit. Valójában nem önálló kórképről van szó. Az álmatlanság hátterében tisztázandó, kibogozandó bajok húzódnak meg. (Nem egy belgyógyászati problémának az alvászavar az egyetlen tünete!)

Minden egészséges ember életében előfordul, hogy álmatlanul tölt el egy-egy éjszakát. Abban az esetben azonban, ha valakinél ez az állapot állandósul, és minimum egy hónapig fennáll, akkor krónikus alvászavarról beszélünk. Ebben az esetben orvoshoz kell fordulni. 

Rossz alvás: egy hónapon belül legalább három alkalommal visszatérő alvászavar.

Túlalvás (alvás betegség): erről olyan emberek esetében beszélünk, akik ha leülnek, már alszanak is. (Lehet a depresszió egyik típusa is.)

Az elalvási zavarok okai: helytelen életmód, lelki kiegyensúlyozatlanság, megoldatlan munkahelyi és/vagy családi stressz.

Kerülendő:

• koffein tartalmú italok (kávé, kóla) fogyasztása du. 3 óra után. (Idős korban érzékenyebbek vagyunk a kávéra és az alkoholra. Fontos tudni, hogy az alkohol bomlásterméke ébresztő hatású!)
• Nehéz ételek.
• Testedzés (agyi aktivitás nővelő hatása miatt) az elalvás előtti 3-4 órában,
• Délutáni szunyókálás (egyes vélemények szerint jó hatású az idegrendszerre, más részről azonban – akiknél elalvási zavar ismert, – előnytelen, mivel csökkenti az éjszakai alvás-késztetést).
• Az ágy használata másra, mint amire való (ne ott dolgozzunk, tanuljunk, együnk!).
• Ha álmatlanságban szenvedünk, ne forgolódjunk az ágyban, inkább keljünk fel, és kezdjünk valamilyen tevékenységbe. 

Az elalvás ideje optimális, ha a lefekvés és a REM között 20-30 perc telik el.

Átalvási zavarok: gyakoribbak az idősek körében. Ilyenkor az egyén el tud aludni, azonban órákkal később felébred, és csak nehezen alszik vissza. Esetenként ismételt ébredésekkel tagolt, nyugtalan, nem pihentető álomba zuhan. A hajnali ébredés, mely az álmatlanság egy további fajtája, bármely életkorban a depresszió jele lehet. Átalvási zavaroknál is érvényes a tanács: az ébrenlétet ne forgolódással töltsük, hanem keljünk fel, járjunk egyet, vagy olvassunk. Az átalvási zavarok hátterében is számos testi és lelki betegség húzódik meg.

Parasomniák (alvás közben előforduló rendellenességek), melyek nem az álomfázisban, hanem elsősorban a lassú hullámú alvásban (mélyalvásban) jelentkeznek:

• Alvajárás, amelynek során a páciens az éjszaka folyamán járkál, különböző dolgokat cselekszik, anélkül, hogy ennek tudatában lenne, vagy később emlékezne rá. Nehezen ébreszthető. Főleg a gyermekkor tünete. Fontos kideríteni, hogy nem epilepszia okozza-e.
• Éjszakai felriadás, lidérces álmok: szintén gyermekeknél gyakoriak, és lelki problémára utalnak.
• Fogcsikorgatás: az alvajáráshoz hasonló tünet. Ha nincs agyi eltérés, lelki ok mögötte, nem káros (fogvédő használata javasolt).

Az egyik leggyakoribb alvás közbeni rendellenesség a horkolás. A testpozíció függő, csak háton fekve kialakuló, egyenletes és alkalomszerű horkolás önmagában nem jelent problémát. Akkor válik betegséggé, ha szaggatottá, hangossá válik és megfigyelhető a horkolások közötti szünetben a beteg fuldoklása. A szaggatott horkolás oxigénhiányt idéz elő, amely a beteg szervezetében káros elváltozásokhoz vezet: az ismétlődő éjjeli oxigénhiány miatt magas vérnyomás, szívritmuszavar, keringészavar alakul ki.

Ébredési nehézség: amikor valaki nehezen ébred. Ébredés után akár 20-40 percig is álomittas.

Amennyiben sikerült megtalálni az alvászavar hátterében meghúzódó alapbetegséget, az arra kapott gyógyszer meg fogja szüntetni az alvásproblémát is. Az alvászavarok okainak kiderítéséig az altatószerek jó szolgálatot tehetnek. A legfontosabb különbség az altatók között a hatás időtartalmában van. Vannak gyógyszerek, amelyek a bevételtől számítva 15-30 óráig is hatnak, ami jóval több, mint a szükséges 7-9 óra alvás. Az ilyen gyógyszerek ezért gyakran okozzák a “másnaposság” érzését. A baj az, hogy az altatók a legkevésbé értékes és fontos felszínes alvást mozdítják elő, az alvás biológiailag fontos mélyalvás részét nem segítik. A másik kellemetlenség, hogy minden altatót meg lehet szokni tartós használat során. Ez azt jelenti, hogy a gyógyszer már nem működik olyan hatékonyan, az alvás romlik, ezért némely beteg növelni kezdi az adagot, de az álmatlanság így is visszatér – hiszen hiányzik a mélyalvás – és a beteg gyógyszer nélkül már felszínes alvásra sem lesz képes. Soha ne próbáljuk az altatót alkohollal keverni, mert előre nem kiszámítható hatás léphet fel.

Az alvászavarok kezelésében sokkal fontosabbak a nem gyógyszeres kezelési módszerek: egyes életmódbeli szokások megváltoztatása, alvást elősegítő praktikák. Ilyenek a stressz-csökkentő tréningek, relaxációs módszerek, pszichoterápia, hipnózis, kognitív-viselkedésterápia, stb. Ezen módszerek mindegyike képzett szakember közreműködését igényli.

Dr. Farkas Márta pszichiáter, egyetemi adjunktus előadását lejegyezte:

Nagy Edit