Reuma

A Kalász Klub az Egészségért szervezésében dr. Kelemen Judit a Budai Irgalmas Rendi Kórház reuma osztályának főorvosa a reumás megbetegedésekről tartott előadást a Faluházban, melyet igen nagy érdeklődés kísért.

Az időkorlátok miatt a főorvos asszony két fő betegségcsoportra szorítkozott: az artrózisra és az oszteoporózisra.

AZ ARTRÓZIS   

Az ízület kopásának folyamata, mely az ízület működéséhez szükséges porcréteg eltűnését jelenti, degeneratív ízületi betegségnek is nevezik. Az artrózis fájdalommal és merevségérzéssel kezdődik, sokszor csak fokozatosan alakul ki, hónapok, évek alatt. A kopásos elváltozások röntgen által jól kimutathatók, azonban a kopás nagysága nem feltétlenül áll arányban a panaszokkal. A kopásos elváltozások idős korban gyakoribbak (a 65 év felettiek 90%-a szenved az artrózistól), viszont a teljes populáció 10%-át érinti, tehát fiatalok sem mentesek tőle.

Tünetei: izületi fájdalom, reggeli vagy indulási merevség, lokális nyomásérzékenység, izületi duzzanat, beszűkült mozgástartomány, izületi deformitás.

Leggyakrabban érintett végtagok: csípő, térd, kéz.

Az artrózis elsődleges, ha a betegség oka nem ismert (az esetek nagyon nagy része ilyen). Másodlagos artrózisról beszélünk, ha az ok valamilyen egyéb betegség vagy állapot, például csipőficam, törés, cukorbetegség, vagy foglalkozási ártalom következményeként alakul ki. Az elhízás szintén fontos tényező lehet főként a térd artrózisának kialakulásában, különösen nők esetében. Ilyenkor enyhülést hozhat a tehermentesítés, a súlyfelesleg leadása. Pl. 5 kg testsúly csökkenés 50% fájdalomcsökkenést jelent! Szintén nőknél gyakoribb a kéz artrózisa is, melynek során az ízületek nyomásérzékennyé válnak, később pedig az ujjbegyeken alakulnak ki duzzanatok.

Artrózis esetében minden túlterheléstől óvni kell a beteg ízületet, de a kondíció fenntartása érdekében ajánlott a gyógytorna, az úszás és a séta, valamint a melegvízben végzett gyakorlatok. Nagyon hasznos segédeszköz a bot, mely megosztja a testsúlyt.

Gyakran az izülethez tapadó szalagok gyulladása okozza a panaszt.

AZ OSZTEOPORÓZIS   

Nevének jelentése: porózus, lyukacsos, üreges csont (csontritkulás). Magyarországon 800 ezer – 1 millió embert érint, 2/3-uk nő. De nem csak a nőket és az idősebb korosztályt fenyegeti.

A csontszerkezet életünk során folyamatosan átépül, 7-10 évente megújul. A gyermek-, a serdülő-, s a fiatal felnőttkorban több új csontszövet képződik, mint amennyi lebomlik. 
Az egyénre jellemzően elérhető maximális, más néven csúcs-csonttömegünket 25 és 30 éves korunk között érjük el. 30 éves kor után a csontlebontás nagyobb mértékű, mint az új csontképződés, ezért a csontok tömege, vagyis szerves- és ásványianyag-tartalma egyaránt folyamatosan csökken. 40 éves kor után a csontépítési-csontbontási folyamatok egyensúlya “felborul”: a csontépítő sejtek már nem tudnak lépést tartani a csontbontó sejtekkel. Elkezdődik a csonttömeg-vesztés, amit a nőknél tetéznek a hormonális változások okozta csontvesztéses folyamatok. A csontritkulás kóros mértékű csonttömegvesztés. A posztmenopauzális csontritkulások jellemző tünetei a csigolyák összenyomódása miatti hát- és derékfájdalom, csigolyatörések, csukló- és csípőtáji törések. A test meggörnyed, a hát meggörbül, a mellkas besüllyed, a testmagasság csökken. Az időskori csontritkulás tünetei hasonlók lehetnek. Rendszerint megelőző tünetek nélkül, combnyaktörés, csuklótörés vagy csigolyatörés formájában jelentkezik. A 65. életév felett a nők és férfiak folyamatos csonttömeg-vesztése már csaknem megint azonos mértékű.

Az elsődleges megelőzésnek már gyermekkorban meg kellene kezdődnie. Megfelelő testmozgással, fizikai aktivitással el lehet érni azt a csúcs-csonttömeget, amiből később mindenki elkerülhetetlenül veszíteni fog. A csontokra ható állandó, váltakozó terhelés hatására ugyanis a nagyobb mechanikai terhelésnek kitett területeken a csontképzés fokozódik. A mozgás mellett komoly szerepe van a megelőzésben a helyes táplálkozásnak, a kalcium- és fehérjedús étrendnek, a megfelelő D-vitamin-ellátottságnak.

A másodlagos megelőzésbe tartozik a veszélyeztető tényezők korai felismerése, és a korai kezelés elkezdése, a nőknél a menopauzális csontritkulás kezelése.

A harmadlagos megelőzés lényegében már a betegség folyamatának lassítása, a megfelelő kezelési módok alkalmazása, és többnyire az életmód megváltoztatására is szükség van.

A kezelések között központi szerepe van a mozgásterápiának, amivel csonttömeg-vesztést mérsékelhetjük. Idős korban a rendszeres testmozgás, gyógytorna jelentősen csökkentheti a combnyaktörés gyakoriságát, de az általános közérzetet is javítja, összességében sokat javul a beteg életminősége. A közepes erősségű terhelés nem veszélyezteti a csontokat, de jót tesz a légzésnek és a keringésnek is. A mozgásterápia csökkenti a fájdalmat, megelőzi vagy helyreállítja a gerinc formájának kóros megváltozását, javítja a tartást, mozgékonyabb lesz az ember, és idős korban az sem elhanyagolható, hogy még az egyensúlyérzéket is javítja.

Főorvos asszony megszívlelendő jó tanácsai:

• A túlsúlyosak veszélyeztetettebbek a mozgásszervi betegségekben – DIÉTA!
• Alakítsuk ki úgy életterünket, hogy csökkentsük az elesés veszélyét (ügyeljünk a szőnyegekre, csúszós padlófelületre, küszöbökre, szegélyekre, vezetékekre, veszélyes háztartási munkákra!), mivel az esés súlyosbítja a már lappangó csontritkulást.
• Kíméljük izületeinket, osszuk meg a terhelést az izületek között.
• Gyógyíttassuk csökkent látásunkat, hallásunkat, esetleges szédülésünket.
• Legyen rendben vérnyomásunk!
• Ne keljünk fel hirtelen az ágyból, végezzünk felkelés előtt apró bemozgató gyakorlatokat.
• Ha bizonytalan a járásunk, kérjünk botot!
• Hordjunk kényelmes lábbelit.
• Ha kertészkedünk – ami nem helyettesíti a tornát, mivel a kertben az izületeket és a gerincet használjuk -, dolgozzunk hosszú nyelű szerszámokkal.

A gyógytorna mindenre megoldás lehet. Sose késő elkezdeni a mozgást, a sétát. A séta tartós, tempós járás legyen, lehetőleg természetes felületű és nem aszfaltozott úton.

Szerénységünk ellenére meg kell említenünk, hogy főorvos asszony őszinte elismerését fejezte ki, amiért a kalászi klubtagok a rendszeres közös sétákkal, gyalogos és kerékpártúrákkal, nem utolsó sorban a közös együttléttel óvják egészségüket, de legalábbis lassítják a betegségek kifejlődését.

Nagy Edit