Lelki bajok

A Kalász Klub az Egészségért, az MRL Budakalászi szervezete tartotta első, előadással egybekötött klubestjét. A meghívott előadó, Dr. Nagy Zsuzsanna pszichiáter főorvos, a Szentendre – Dunakanyari Orvosi Kamara elnöke adott áttekintést az ún. lelki bajokról. Miután az orvostudomány hatalmas területéről van szó, a főorvos asszony előadásában csak a már népbetegségnek számító, főbb betegségcsoportokat érintette:

• a depressziót,
• a szorongásos betegségeket (fóbiák, pánik, kényszerbetegség),
• pszichoszomatikus betegségeket, melyek már valós fizikai tüneteket produkálnak.

A lelki betegségek igen széleskörű megjelenést mutatnak. Sokszor a tünetek nem egyértelműek, más betegség kizárását követően, alapos vizsgálatok után lehet csak kijelenteni, hogy lelki betegségről van szó. A családban való halmozódás fogékonyságot valószínűsít, de gyakran nincs ilyen kimutatható háttér, és a lelki betegség családi előzmény nélkül is kialakul. A stressz és egyéb környezeti ártalmak önmagukban is elősegíthetik a lelki betegségek kialakulását, sőt hosszantartóan hatva szervi tüneteket is okozhatnak, amelyet már csak a lélekgyógyászat és egyéb orvostudomány együttes beavatkozásával lehet kezelni.

DEPRESSZIÓ.   

Mikor gondoljunk arra, hogy a tünetek, melyeket észlelünk magunkon vagy környezetünkben valakin, depresszióra utalnak?

Ha két hétnél tovább, tartósan fennáll

• a hangulatzavar,
• az alvászavar (télen fokozott aluszékonyság is lehet),
• az étvágyzavar (télen nagymértékű fogyás vagy az édesség fokozott kívánása),
• az életkedv elvesztése.

A depresszió az egész test betegsége, érinti a szervezetet, a hangulatot és a gondolkodást. Befolyásolja az étkezést és az alvást, az önképet és a másokról vallott gondolatokat. A depresszió nem ugyanazt jelenti, mint rossz hangulatot átélni. Nem a személyes gyengeség jele, vagy olyan állapot, amely akarattal befolyásolható lenne. A depressziós betegek nem tudják “összeszedni magukat”, és így meggyógyulni.

PÁNIKBETEGSÉG.   

A pánikbetegség meghatározott helyzetekben alakul ki. A kórkép lényege a szorongásos roham, amelynek során a beteg nem kap levegőt, mellkasi fájdalmat érez, torkában érzi a szívét, pulzusa felgyorsul, halálfélelemmel küzd, gyakran fél a megőrüléstől, reszket, remeg, verejtékezik, miközben többnyire szívinfarktustól retteg. A szorongásos roham gyakran következik be éjszaka (ami miatt a beteg elaludni nem mer), de bekövetkezhet bármelyik napszakban, akár egymást követően több alkalommal is. A beteg állandó rettegésben él, félve a következő rohamtól, melynek következtében nem meri egyedül elhagyni otthonát, nem képes járműre szállni, sorban állni, liftbe belépni, hídon átmenni, stb. A betegek nagy része depressziós lesz, szakszerű kezelés nélkül évekig, évtizedekig kínlódhat, miközben emberhez méltatlan, nyomorúságos életet él, többnyire a négy fal közé bezárkózva.

SZOCIÁLIS FÓBIA   

A szociális fóbiában szenvedők fő panasza, hogy súlyos és tartós szorongásuk jelentkezik, ha más emberekkel kell beszélniük, találkozniuk. Ez a félelem akadályozza, hogy részt vegyenek családi, baráti találkozásokon, tárgyaljanak, vizsgázzanak, de még azt is, hogy telefonáljanak, vagy esetleg ajtót nyissanak, ha valaki csenget. Ezek a helyzetek azonnal szorongást provokálnak, amelyek elérhetik a pánikroham súlyosságát is. A szociális fóbia többnyire gyermek és ifjúkorban jelentkezik, és előfordulhat, hogy a gyerekek nem ismerik fel félelmeik indokolatlanságát. A szociális fóbiában szenvedőket is jellemzi az elkerülő viselkedés.

AGORAFÓBIA   

Az agorafóbia fő jellemzője az a szorongás, hogy a beteg nem tud egy adott helyről könnyen, feltűnés vagy szégyenkezés nélkül biztonságos helyre menekülni. A legjellegzetesebb agorafóbiás helyzetek közé tartozik a tömegtől való félelem, a sorban állástól, az otthoni egyedülléttől vagy otthontól való eltávolodástól, a boltoktól, áruházaktól, mozitól, színháztól, lifttől, hidaktól való félelem és a közlekedési fóbia.

A fóbiás helyzetben szorongásos rosszullét jelentkezik, amely elérheti a pánikroham súlyosságát is. Gyakori tünet a szédülés, gyengeség, bizonytalanság érzése, az izzadás, a hideg vagy meleg hullámok, súlyosabb esetekben mellkasi fájdalom, fulladás érzése, halálfélelem. Vannak betegek, akik a fóbiás helyzetet kísérővel képesek elviselni: csak házastársukkal szállnak fel tömegközlekedési eszközre, nem szállnak be egyedül liftbe, nem mennek át egyedül az utcán stb.

ENYHE, NEM SZÖVŐDMÉNYES FÓBIÁK.   

A fóbia általában egyetlen helyzetre, tárgyra, élőlényre terjed ki. Leggyakoribb specifikus fóbiák az állatoktól való félelem (pók, kígyó, kutya fóbia), a magasságtól, mélységtől, vértől, repüléstől való félelem.

A fóbiák akkor igényelnek kezelést, ha valóban korlátozzák a beteg életvitelét, céljait, munkáját, egyszóval a normális életet. A fóbiák kezelésének legfontosabb feltétele, hogy a beteg tisztában legyen betegségének természetével, gyógyíthatóságával. A háziorvosok nagyon sokat tudnak segíteni betegeik felvilágosításával, hiszen a súlyos szövődmények fellépése előtti kezeléssel a fóbiák prognózisa sokkal kedvezőbb. Az enyhe tünetekkel jellemzett és nem szövődményes fóbiáknál igen nagy a javulási, gyógyulási arány.

KÉNYSZERBETEGSÉG.   

Mindenkivel előfordult már, hogy visszament ellenőrizni, elzárta-e a gázt, bezárta-e a lakás, stb. Ebben nincs semmi különös. Ha valaki azonban ezt az ellenőrzési procedúrát naponta 20-30-szor megismétli, az biztosan kényszerbeteg.
E kórképet az akarattól függetlenül jelentkező, visszatérő, szorongást keltő kényszergondolatok és az ezekre válaszként adott ismétlődő, a beteg számára is értelmetlen rituálék, a kényszercselekvések jellemzik. A betegek teljesen tisztában vannak tüneteik értelmetlenségével, de akaratlagosan képtelenek tőlük megszabadulni.

PSZICHOSZOMATIKUS BETEGSÉGEK   

A pszichoszomatikus betegségek mögött elhanyagolt, fel nem dolgozott lelki problémák állnak, melyek valós fizikai betegséget okoznak. (Pl. gyomorfekély, pikkelysömör, bélgyulladás, asztma, stb.) A betegség fajtájától függően az orvos komplex kezelést végez, melynek részét képezheti a pszichoterápia valamelyik formája is: csoportos-, családi-, viselkedési terápia, hipnózis, autogén tréning stb. Bizonyos esetekben az is előfordulhat, hogy már nem kerülhető el a műtéti beavatkozás (pl. gyomorfekély súlyosabb formái).

DEPRESSZIÓ ÉS A SZORONGÁS.   

A depresszió és a szorongás kapcsolata régóta ismert: a depressziós betegek 60-80%-a klinikailag jelentős mértékben szorong, a pánikbetegek harmada, a kényszerbetegek kétharmada pedig időszakosan súlyos depresszióktól szenved.

Az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment át a pszichiátria és a fent leírt betegségekben szenvedők társadalmi megítélése is. Közismert tény, hogy a depressziók, szorongások gyógyításának lehetőségei meglehetősen jók. Ezért is fontos az időben történő feltáró vizsgálat, és ha szükséges, a kezelés mielőbbi megkezdése Ennek ellenére előfordul, hogy a betegek jelentős hányada nem is tudja, hogy milyen betegségben szenved. A beteg gyakran alkohollal vagy drogokkal próbálja enyhíteni a kínzó tüneteket. A számára komoly szenvedést okozó tünetek ellenére mégis gyakran előfordul, hogy csak igen rossz állapotban fordul szakemberhez, ezzel megnehezítve a gyógyulást, és rontva a betegség kilátásait.

A tudomány számtalan biokémiai vizsgálattal igazolta, hogy az ún. lelki bajokért több transzmitter (az idegsejtek között dolgozó hírvivő) rendellenessége mellett az agyi szerotonin-anyagcsere eltérései felelősek. (A szerotonint „jó-hangulat-hormonnak” is nevezik. Ha megfelelő mennyiségű szerotonin áll rendelkezésre, az agysejtek kommunikációja javul, s ettől csökken a depresszió, a szorongás és a krónikus kishitűség. Ha szervezetünkben ez a hírvivő anyag hosszú ideig nincs jelen, gyakran belső nyugtalanság, félelem és depresszió uralkodik el rajtunk.)

Fontos, hogy ne „dédelgessük” betegségünket, hanem a tünetek észlelése után mielőbb forduljunk háziorvosunkhoz, aki, ha szükséges, elirányít bennünket a megfelelő szakorvoshoz.

Jó tanács: A kezdeti hangulati zavarok megelőzése érdekében sokat tehetünk rendszeres mozgással, aktivitással, dinamikus, de nyugodt életvezetéssel. Ne sajnáljuk az időt kedvenc tevékenységeinkre. Éljünk időnként az önjutalmazás eszközével is!

–ne–