A pszichofitness öt kulcsszava, erő- és örömforrások, vitalitásgenerátorok, azaz szubjektív jóllétérzésünk erősítésének és egészséggondozásunknak természetes eszközei.
Prof. Dr. Bagdy Emőke pszichológus asszony Pszichofitness című előadásában érdekes testi és lelki folyamatok és kísérleti bizonyítékok megosztásával ajánl számunkra lehetőségeket a stressz oldására.
Mi a pszichofitness?
A mindennapokban ránk zúduló stressz alól nem tudjuk kivonni magunkat. Csak úgy tudnánk elkerülni, ha nem járnánk dolgozni, és kerülnénk a családtagjainkkal való kommunikációt. Ez lehetetlen, ezért fel kell vérteznünk magunkat, hogy védekezni tudjunk. Önfejlesztő, lazító technikák tanulásával és alkalmazásával képesek lehetünk a nehézségek ellenére jól érezni magunkat, és így egészségesek maradunk. Erről szól a pszichofitness, lelkünk frissen-fitten tartása.
A nevetés serkenti az életerőnket azáltal, hogy ingerli az agyunkban található örömközpontot, majd az inger két irányban halad tovább: az immunrendszer, illetve az örömhormont (endorfint) termelő sejtek felé. Javul az immunállapot, növekszik az örömhormon szint!
Hangtani kutatások igazolták, hogy a gurgulázó, szakadozott nevetés (hahaha, hihihi, hohoho) belsőleg oldó hatású: „feldarabolja” a haragot, elvezeti a negatív indulatokat. Csupán a hangkiadás jellegzetességei alapján is kitűnik, hogy a nevetés feszültség-zsilip, levezető csatorna, ellensúlyozható vele a stressz káros hatása. Agresszív folyamatokat engedünk ki, megszabadulunk a feszültségeinktől, amikor nevetünk. A nevetéssel kiengedjük a haragot, az ellenségességet, amikkel egyébként csak pusztítjuk magunkat.
Az együtt nevetés fokozza az összetartozás érzését, mert azonos hullámhosszra kerülnek az agyi folyamatok. A nevetés az együttlétek hangulati olajozószere.
Ezen kívül a nevetés olyan zsigeri kocogás, amelyben a rekeszizom („hahotaizom”) ütemes nyomása a hasi szerveket finoman masszírozza, fokozza a bélmozgást, megakadályozva a székszorulást.
Minden mozgásnak van egy ritmusa. A nagymozgásoknak szorongáscsökkentő hatásuk van. A nagymozgások olyan lendítő, köröző mozgások, amelyek a gravitációs tehetetlenségen alapulnak. Ezek kapcsolatban állnak az agy extrapiramidális rendszerével, amelynek közvetlen közelében található a szorongásközpont. Ezért vagy szorongunk, vagy nagymozgásokat csinálunk.
Reggelente érdemes ilyen nagy mozdulatokból álló tornát végezni, hogy uralni tudjuk a napközben ránk váró stresszhelyzeteket. Pl. mély guggolás, majd karlendítéssel felállás 20-szor. 28 napos program képes fixálni a sejtek helyes működését. A gyakorlat üzenete: CSAK AKKOR SZORONGJ, HA ÉLVEZED!
A ritmikus, egyenletes mozgásban ‒ amilyen a futás vagy a nordic walking is ‒ az a legfontosabb, hogy a ritmikus mozgás elmélyítésével az ősi, programozott ritmusra vissza tudunk állni, és a szervezetünkben helyreáll az egyensúly.
Szorongás közben bizonyos izomcsoportok, amelyek a központi idegrendszer hatására tónusban vannak, az alaptónusnál feszesebbek. Ilyenek a karok hajlítóizmai és a lábak feszítőizmai. Ha ezeket az izomcsoportokat szándékosan, a természetes feszítésnél kissé hosszabban és erőteljesebben megfeszítve tartjuk, akkor oldódik a szorongásunk (villám relaxáció!). Sose lehetünk olyan feszültek, hogy ne tudnánk szorítani!
Ezzel a módszerrel segíthetünk az idegrendszerünkön, hogy végigvigye az oldó folyamatot, amellyel a sima izmok is ellazulnak, melyeket akaratlagosan nem tudunk mozgatni (pl. a nyelőcső izmai). Ezentúl ahelyett, hogy láthatóan feszült ismerősünknek azt mondanánk: „nyugodj meg”, inkább ezt a módszert ajánljuk neki. Ha tudjuk kontrollálni a feszültségünket, akkor 50%-ban képesek vagyunk azt meg is szüntetni.
Minden reggel közvetlenül ébredés után, még derengő tudatállapotban programozzuk magunkat azzal, hogy szép napunk lesz, mindenki egészséges és boldog a környezetünkben. Vezessük végig a fényt a testünkön. Figyeljük meg, aznap több pozitív élményünk lesz. Az agy szempontjából nincs különbség az ÉSZLELET ÉS A KÉPZELET között, ugyanaz az agyi folyamat történik.
A gyerekkori ölelések és simogatások, amit az édesanyánktól kaptunk, még felnőttkorunkban is ellenállóvá tesznek minket a stresszel szemben.
A simogatás, érintés, „puszi” nem csupán az anya-gyermek kapcsolatban jelent „érzelmi táplálást” és immunrendszert stimuláló pozitív hatásokat, hanem felnőttkorban is biológiai egészségaktivátor.
Amikor önzetlenül, szívből segítünk valakinek, az immunrendszerünk jobb állapotba kerül. Teréz anya szabad kézzel kezelte a leprás betegeket, mégsem betegedett meg, mert az önzetlenség megerősítette az immunrendszerét.
Ezt a mély emberi vonást semmilyen modern egészségromboló mechanizmus sem tudja megsemmisíteni bennünk. De ha valaki csak azért segít, hogy jobb legyen az immunrendszere, valójában már ettől is egészségesebb lesz.
A vitalitásgenerátorok előnye, hogy mindennapi életünk szerves részei vagy könnyen azzá tehetők és valamennyi élvezettel jár, javítja szubjektív jóllét-érzésünket. Főként társas közegben művelhetők (együttes nevetés, társas humor, csoportos/páros mozgástréningek, tánc, ölelkezés, egymás érintése, testi szeretet kifejezései), így áttörjük az individuális magány falait. Végső soron olyan örömforrások, amelyek természetes ön- és közösségépítő erők.
Sokat teszünk önmagunkért, ha hallgatunk a pszichofitness hívószavaira és naponta kacagunk, kocogunk, lazítunk, érintünk és segítünk önzetlenül!
Prof. Dr. Bagdy Emőke Pszichofitness előadása alapján és az Interneten elérhető munkáiból összeállította: Nagy Edit